Mesterséges intelligenciával készült animációs dokumentumfilm egy temesvári botrányról

A város magyar közössége jól ismeri Keresztes Pétert, a román állami televízió temesvári magyar stúdiójának egyszemélyes stábját – többek közt a Körkép a végekről című műsor révén. Az évek során több önálló dokumentumfilmmel is jelentkezett. Ilyen például a nemzetközi díjat nyert A háborúban nincs jó búcsú, mely az ukrán-orosz háború kitörésekor készült, vagy a Csak a csend marad című film, melyben a klopódiai református gyülekezet utolsó éveit ábrázolja csendes, de nagyon is drámai eszközökkel.

Az interjú apropója egy újabb rövid dokumentumfilm, Az évszázad lutricsalása. Ezt először a temesvári stúdió mutatta be, és a YouTube-on is közzétették. A romániai magyar médiában nagy újdonságnak számít – valós történelmi eseményeket mesterséges intelligencia segítségével jelenít meg, a hagyományos kamerás részek pedig csak kisebb, kiegészítő szerepet kapnak.

Téglásy Sándor (TS): Kezdjük azzal, hogy röviden összefoglalod a film cselekményét. Milyen történetet dolgoz fel a film?

Keresztes Péter (KP): Élt egyszer egy nagyon érdekes személy, Farkas Menyhért, aki civilben ügyvédként praktizált, Aradon városi tanácsosi tisztséget viselt, de közben rengeteg sötét ügye is volt. Rájött, hogy miként tudná az akkori lottó, vagyis a kislutri szabályait kijátszani, hogy illegálisan nagy összeget nyerhessen. Felismerte, hogy ha beszervez egy gyereket, aki kihúzza az előre bekészített számokat, akkor nagyot tud kaszálni. A kislutriról azt kell még tudni, hogy nem egyetlen központi húzás volt, mint ma, hanem majdnem minden nagyobb városban szerveztek sorsolást. Aki játszani akart, annak nem csak azt kellett eltalálnia, hogy mik lesznek a nyertes számok, hanem azt is, hogy azt melyik városban fogják kihúzni. Tehát ez egy sokismeretlenes egyenlet volt, neki pedig bejött a számítása. A nyeremény összegének a megállapítása is összetettebb volt – nem egyetlen összeg volt, amit meg lehetett nyerni, hanem szorzókkal működött a rendszer. Nem csak az számított, hogy hány számot találtál el, hanem az is, hogy mennyi pénzt tettél fel. Ezt egy bizonyos szabály alapján beszorozták, és így jött ki a nyeremény.

Neki úgy jött be többször is a számítása, hogy több papírt is kitöltött, vagyis többször játszotta meg ezeket a számokat. Így jött ki neki 480 ezer régi forint nyeremény – ez mai árfolyamon mintegy 5-7 millió euró.

A szokatlanul nagy nyeremény nagyon sokaknak feltűnt – így rendőri nyomozás indult és viszonylag hamar találtak csalásra utaló jeleket. Legelőször is az tűnt fel, hogy a temesvári sorsolásra a Gizella árvaházból szokták hívni a számhúzókat, de az inkriminált húzásnál kicserélték a nyertes számokat kiválasztó gyereket.

Konkrétan egy rejtélyes fekete ruhás hölgy kérte meg a lottóellenőrt, hogy az ő gyereke lehessen a húzó. Kiderült az is, hogy nem csak a gyereket tanították be a húzás technikájára, hanem a számokat tartalmazó ládát és a számokat tartalmazó dobozkákat is manipulálták. Egy kis ablakon keresztül a gyerek könnyen felismerhette a kihúzandó számokat, mivel azoknak a dobozkái színben eltértek a többitől.

TS: Vajon ez volt az első csalási kí-sérlete, zűrös ügye Farkas Menyhértnek?

KP: Egyáltalán nem. Miután elindult a nyomozás, rengetegen jelentkeztek még, hogy itt-ott volt még másik csalás is. Farkas Menyhértnek voltak rosszakarói, és azok rögtön beköpték. Kiderült, hogy rengeteg ügye volt, tehát nem ez volt az egyedüli csalása. Egyszerre csak sorra kidőltek a csontvázak a szekrényből.

TS: Tehát sok jellemhibája volt?

KP: Igen-igen. Valószínűleg szerencsejátékfüggő volt. Mai nyelven ezt így írnám le. Ezt azonban nem lehet teljes biztonsággal megállapítani. Kiderült, hogy mániákusan játszotta meg ezeket a számokat.

TS: Szóval végül lebukott és elítélték. Sikerült visszaszerezni az elcsalt nyereményt?

KP: Igen, végül elítélték. Nyolc év-re, ezt megfellebbezte és végül hat évet kapott. Számtalan bűntársa közül sokakat elítélték. A pénz egy részét már nem lehetett visszaszerezni, mert azt elköltötte, eladományozta. Miután megnyerte, rögtön elkezdte szórni a pénzt. Konkrétan lehet tudni például egy tűzoltóegyletről: nekik alig volt bevételük, ezért miután megkapták az adományt, örültek, hogy végre van pénzük és rögtön felhasználták. Aztán mikor talán fél évre rá. jött az ügyészség és visszakérte a pénzt, akkor ez már nem volt lehetséges. Kijelenthető, hogy rengeteg ilyen „kis” problémát okozott.

TS: Hogyan találtál erre a témára? KP: Körülbelül négy évvel ezelőtt találtam meg ezt a történetet egy régi újságban. Csak úgy általában keresgéltem valamit Temesvárról, de rögtön megtetszett. Azonnal meg is akartam csinálni, például egy riportot szerettem volna készíteni, de volt két alapvető probléma. Az egyik az, hogy részleteiben senki sem ismeri a történetet, jelenkori kutatások nem dolgozták fel. Tehát nem volt, akivel interjút készítsek.

Másrészt pedig egyetlen fotót illusztrációt vagy rajzot sem találtam. Képi anyag nélkül pedig elég nehéz, illetve lehetetlen tévét csinálni. Gondoltam arra is, hogy színészekkel lehetne eljátszatni, de még ha nagyon, stilizáljuk, akkor is nagyon nehéz, mert a korabeli belső és külső helyszínek már nincsenek meg, vagy nagyon-nagyon átalakultak.

TS: Amikor elkezdtem nézni a filmet, akkor először azt hittem, hogy a mesterséges intelligencia előtt talán animációs technikával készülhettek el egyes helyszínek. Feltűnő volt a soksok gyurmának vagy kerámiának látszó helyszín. Készítettél te vagy az alkotói csapat maketteket, modelleket egyes tárgyakról, helyszínekről? Az is érdekel, hogy miért van operatőre a filmnek, ha amúgy mesterséges intelligenciával generáltad?

KP: Amikor megírtam a forgatókönyvet, és annál a változatnál tartottam, ami végül megvalósult, akkor tudtam, hogy kell egy valós szereplő, és ezek azok a részek, ahol én megjelenek és beszélek. Máskülönben annyira fikcióvá válik ez a történet, hogy egy idő után egyszerűen hihetetlen lesz, senki sem hiszi majd el, hogy ez így megtörtént. Vagyis a hitelesség kedvéért nekem is meg kellett jelennem, hogy hitelesítsem a történetet.

Arra is rájöttem menet közben, hogy ezzel más szempontból is segítek magamnak: nem kellett olyan sok képet generálni. Úgy értem, hogy mesterséges intelligencia használatáért fizetni kell, de amikor én vagyok a képernyőn, akkor az ingyen van. Ehhez persze kellett egy operatőr, aki engem filmezett.

TS: Csak erre szorítkozott az operatőr munkája? Én mintha még a sorsolásnál láttam volna gyerekkezeket és arcokat feltűnni, ami kamerával lett rögzítve.

KP: Igen, tényleg megjelenik az egyik fiam, de csak azért, mert azt a jelenetet nem tudta jól legenerálni a mesterséges intelligencia. Nekem ez így egyszerűbb volt, de ez csak egy nagyon kis rész. Ami képi világot létre kellett hozzak, annak van egy nagyjából reális síkja, amikor akár párbeszédek is vannak. Az újsághírek alapján valószínűsíthető párbeszédek vannak a filmben, olyan szöveggel, amelyek a valóságban akár úgy is elhangozhattak. Nagyon nagy szükség volt egy stilizált világra akkor, amikor a narrátor beszél és öszszefoglal, vagy elmesél egy régebbi történetszálat. Ennek a stilizált világnak hosszú ideig kerestem a gépi, illetve képi megjelenítési formáját, és ez a gyurmaanimáció tetszett a legjobban. Ezt teljesen mesterséges intelligencia generálta elejétől a végéig, tehát egyetlen gyurmabábot sem csináltam. Tehát a ténylegesen lefilmezett rész csak én vagyok.

TS: Hogyan sikerült úrrá lenned a mesterséges intelligencia „öntörvényűségén”, azon a bizonyos hírhedt ha-llucináción?

KP: Úgy történt egy képsor létrhozása, hogy én egy online felületen használtam a mesterséges intelligenciát, és szövegesen le kellett írni, hogy mit akarok látni. Megadhattam maximum két referenciaképet is. Például amikor megjelenik egy szereplő, akkor én az arcát be tudom tenni, és megmondhatom, hogy a szereplővel mik történjenek. Aztán vagy létre tudja hozni, vagy nem. És még akkor is kérdéses, hogy jól vagy rosszul hozza-e ki azt, amit én szeretnék látni.

TS: Szóval bizonyos elemeket te adhattál meg a generáláshoz?

KP: Pontosan, és az is fontos volt nekem, illetve nagyon szerettem volna, hogyha minél több autentikus elem is megjelenik. Például temesvári képeket, képeslapokat használtam fel, de máshol készült korabelieket is. Ezeknek meg is akartam hagyni a textúráját, a képi világát. Ezek kicsit különböznek is a többi jelenettől, és ha látszik, hogy képeslapszerű rajzolata van a képnek, akkor az tényleg azért van, mert képeslapból készült. Meghagytam minden elemét, hogy látszódjon, mert van egy külön smakkja, ha látszik, hogy valós képből inspirálódott.

TS: És mi történt, amikor nem találta el azt, amit kértél, hanem valami egé-szen mást csinált?

KP: Időnként akkora kapufákat rúgott, annyira rossz volt, hogy azt mondtam, hogy ez már teljesen jó, és ezt felhasználom. Egy-két esetben megtartottam a „félresiklott” változatot úgy, hogy hozzáigazítottam a forgatókönyvben a szöveget. Csak egy példa álljon itt: Egy esetben megy az illető, és egyszer csak kettéválik: a teste ketté válik, azaz egyik része jobbra, a másik pedig balra megy. Ez egy valós képvilágú filmben nem működik, tehát ezt ki kellett volna dobni, de én akkor kitaláltam, hogy akkor ő és a szerencséje külön úton ment. Tehát a szöveggel rásegítettem, és akkor rögtön tudtam használni.

TS: Műfajilag minek neveznéd ezt a filmet?

KP: Szerintem ez egyértelműen dokumentumfilm. Mesterséges intelligenciával készült, ezt nagyon fontosnak tartottam az elején elmondani. Sokan azt tartják, hogy dokumentumfilm az, amit valós helyszínen tényleg lefilmeznek. De ennél tágabbak a lehetőségek: nagyon sok stilizált képi világú dokumentumfilm van, számos esetben animációval csináltak meg egy egész dokumentumfilmet és nagyon jól működött. A hang, az interjúk valósak, csak éppen animációval illusztrálták. Sőt még olyan dokumentumfilm is létezik, amelynek formája egy musical.

TS: Hogyan állt össze a csapat? Úgy láttam elég sokan dolgoztak ezen a bő húszperces filmen. Másrészt az is érdekelne, hogy miként működött az alkotói folyamat konkrétan.

KP: A legnagyobb részt én csináltam. A stáblista azért olyan hosszú, mert mindenkit fel szerettem volna tüntetni, aki hozzájárult: volt rengeteg színész, aki a hangját adta. Lehet, hogy épp csak egy megszólalása volt, de attól még felkerült a stáblistára. Érdekes még, hogy felírtam a nagymamámat is: ő zongoraművész volt és zongoratanár. Volt egy felvétele, amin ő zongorázik, és azt felhasználtam, fel szerettem volna használni ezt a régi felvételt. A többi helyen azonban a zenét végig a mesterséges intelligencia készítette.

Rajta kívül a testvérét is felvettem, aki fiatalon, tizenegynéhány éves korában elhunyt betegség miatt. Tőle fennmaradtak rajzok, amiket szintén felhasználtam. Nagyon örültem, hogy a nagymamám és a testvére szerepelnek a filmben. A négy rajz ott jelenik meg, ahol arról van szó, hogy a sajtó felfedezi az ügyet és mindenféléket írnak róla. Az egyiken egy madár sétál, előtte pedig egy kis manó van, aki egy újságot olvas (azt én generáltam hozzá, a címe pedig Temesváros).

Aztán ott van még a konkrétan fizikailag elkészült forgódob, ami ott van a filmben. Ez még régebben készült el, mert akkor még úgy gondoltam, hogy rengeteg mindent kell majd lefilmeznünk ezzel. Végül elég keveset használtuk, de mivel ez konkrétan fizikailag elkészült, ezt is fel akartam tüntetni. Ez egyszer-kétszer fizikai valójában jelenik meg, más esetekben pedig referenciaképként adtam meg a mesterséges intelligenciának, hogy annak alapján generáljon képsorokat.

TS: Engem mind tartalmilag, mind technikailag lenyűgözött ez a film. Utolsó kérdésként arra lennék kíváncsi, hogy vajon be fogod-e nevezni valamilyen fesztiválra? Mik a további terveid vele? És ha igen, vajon jelenlegi formájában küldöd majd be, vagy még átalakítasz egy-két dolgot?

KP: Valószínűleg el fogom küldeni pár fesztiválra, ha nem is sokra, mégpedig a jelenlegi formájában. Amúgy el kell, hogy mondjam: többen kértek valamiféle „folytatást” is, mert nagyon tetszett nekik a történetmesélés is, és maga a sztori is. Érdeklődtek, hogy ha hasonló régi temesvári sztorit kapok esetleg, akkor lehetne-e még egy-két részt legyártani.

TS: Köszönöm a beszélgetést. Sok érdekes részlet vált világosabbá. Kívánok még sok-sok nézőt, versenydíjakat és kíváncsian várom a következő hasonló technikájú filmedet is.Akinek felkeltette az érdeklődését az alkotás, és szeretné megnézni, vagy aki már látta, de szeretné újból megnézni, illetve megtalálni az interjúban említett részeket, az a https://tinyurl.com/temesvarilutri címet írja be a böngészőjébe.