Ez történt a 2026-os magyarországi parlamenti választásokon. A Fideszt hatalmas részvételi arány mellett állította félre a választó. Minden politikai szereplő hangsúlyozta a vasárnapi hatalmas szavazási részvétel láttán: az eredmény legitim, nem megkérdőjelezhető. A komoly politikai játékosok tudomásul veszik a politikai földrengést okozó eredményt, a politikai etikett jegyében egyik gratulál, a másik lemond – és ez nagyon a kezdet. A kérdéseink kezdete is – mert mindenki, a politikát biztos távolból figyelők számára is világos: alapvető átrendeződésekre lehet számítani. Hogy mi lesz a határon túliakkal – ez a mi fontos kérdésünk, de a dilemmák sorában Budapesten ma nincs az első helyek egyikén sem.

A kérdés ott motoszkál sokunkban: hol tévedett Orbán Viktor? Mit nem vett észre, miért kapott ekkora politikai pofont? Vegyünk egy-két nagy témát, amelyek uralták a Fidesz-kommunikációt: illegális migráció, Ukrajna.

Illegális migráció, mindenféle veszélyekkel. „Magyarország nem lesz bevándorló ország!” Beengedhetők-e ellenőrzés nélkül külföldi ilyen vagy olyan menekültek? Ebben megvan az egyetértés: nem. Kapcsolódó kérdés: meg tud-e élni a magyar/egy európai gazdaság vendégmunkások nélkül? Egyre inkább úgy néz ki: nem. És itt kell megállni, hiszen a dilemma többlépcsős és nem egyszerű. Mert mi történt? Rogán Antal akkor indítványozta (mintegy tíz esztendeje) a letelepedési kötvényprogramot, amikor migránsok kezdték elözönleni Európát. A Rogán-féle eljárás alapján EU-n kívüli állampolgárok letelepedését megengedték, ha minimum 250 ezer eurós befektetést hoztak az országba. Így 20 ezer ember kapott tartózkodási vagy letelepedési jogot Magyarországon, családjaikkal együtt. Aki pénzt hoz – jöhet. Ki jöhet? És a mai vendégmunkások, a gazdasági racionalitás: éves szinten mintegy 35 ezer fős kontingens jöhet Magyarországra, szabályozott keretek között, mert gyárépítések, munkaerőhiány, exportkapacitás fenntartása. Vagyis ismét a gazdaság.

Illegális migráció nem, gazdasági érdekű betelepedés igen. Ez rendben van, de van más is. Olvasom, csak Baranyából az utóbbi években többezer fiatal ment külföldre. Becslések szerint 2025-ben 40 ezer polgár ment külföldre munkát vállalni. A kérdés: miért mennek el, ha kell a munkaerő? Mire kell odafigyelni? Csak a migrációról van szó? Hol a gond, ha miközben van itthon munkahely, a magyar fiatalok egy része külföldre pályázik, illetve megy dolgozni? Egyes kutatások szerint a 19-25 évesek fele, pontosabban 52%-a fontolgatja ezt. Csak a pénz? Talán. Nem tudom. Tamásival vallom: valahol otthon kell lenni. Ahol az alapkérdésekben létezik társadalmi konszenzus, onnan miért kellene elmenni?

Látjuk, a Fidesz kommunikációja téves volt. Alapigazságokban gondolkodott, amikor vita kellett volna. Kijelentette, Ukrajna nem lesz soha EU-tag, csak ha Magyarország akarja. Az igazi kérdés más: miként lehet EU-tag Ukrajna? – és erről árnyaltan kell beszélni, a polgárt megnyugtató módon. Baj van Ukrajnában sok téren és szinte minden szinten. De jó válasz-e a kemény nem? Olyan egyszerű a kérdés, hogy egy szimpla nem-mel megválaszolható?

Nem alakult ki a társadalomban erről konszenzus. Aminek az alapja a kibeszélés. A közvita. Megkérdezték a polgárt erről, meg másról, voltak társadalmi konzultációk – de ezek a dilemmák feloldásában vajmi keveset jelenthettek. Mert ezek leegyszerűsítések, a kemény dilemmák átfogalmazásai igen/nem típusú kényszerválaszokba.

A Fidesz úgy képzelte, figyelembe veszi a polgár véleményét, hiszen a nagy kérdésekben folyamatosan konzultál, eközben a polgár úgy érezte, beszorítják, mert a dilemmáira képtelen igen/nem típusú választ adni. S a válaszok összesítését követően azt kommunikálta a hatalom: a „polgárok így döntöttek”. A valóság: nem döntöttek. Mert az igen/nem polarizáció éppen a kulcskérdéseket illető vitát odázza el.

Kijelenthető: a nemzeti konzultáció intézménye sorsdöntő kérdésekben alapvetően nem működik, nem kijelentésekre van szükség, hanem társadalmi vitára. Aki kitalálta a konzultációs módszert, nem vette figyelembe, hogy a polgár zavarba kerül, ha súlyos kérdésekben – migráció, szankciók, gyermekvédelem, gazdaságpolitika, Ukrajna EU-tagsága – kérik ki a véleményét anélkül, hogy kialakultak volna a társadalmi konszenzus-keresés intézményes felvételei. Ugyanis alapvető kérdésekben a kormánnyal ellentétes álláspontok nem, vagy nem megfelelően szerepeltek a nyilvánosságban.

A Fidesz-kommunikáció irányítói azt gondolták: egy veszély megnevezése, vagyis a felismerés önmagában elegendő. Most kiderült: nem az. Mert a polgár elvárja, hogy komolyan vegyék. A Fidesz mindent a kommunikációra tett fel. Éppen az (egyik) alapvető kérdést hagyta figyelmen kívül: vita nélkül nem megy.

Sok mindenről kell beszélgetnünk – el kell kezdeni valahogyan…

Body Barna