A Cotroceni-palota felemelő lépcsőházában, csodás hátérrel, zászló mellett díszőrséget álló katonák alkotta ünnepélyes keretben szorongatják egymás kezét Volomidir Zelenszkij és Nicusor Dan államfők. A kép a nagyvilágnak megpecsételi a két állam közötti stratégiai partnerségről aláírt közös nyilatkozatot. És március 11-én született még egy energiaügyi együttműködési keretmegállapodás, továbbá egy szándéknyilatkozat haditechnikai eszközök, katonai drónok közös gyártásáról.

Miért kellett éppen most aláírni a megállapodást? Van ennek nagy barátkozásnak valamilyen külön oka? Mert az ukrán elnök egy sor „jó ügyről” szólt a sajtónak, az országok közötti együttműködés látszólag a magasabb fokozatba kapcsolt.

Kérdem, inkább magamtól, a román államfőnek a tanácsadói ilyenkor hol vannak? Mert azért történt a napokban egy s más az ukrán politikai színpadon. Mert Zelenszkij, ha úgy érzi, a dolgok nem az ő személyes elvárása szerint alakulnak, zsarol és fenyegetőzik. Elzárja az olajcsapot, s mert erre jön a magyar viszontválasz, fenyegetőzik. Kibújik igazi énje, és az apró emberke nagy európai menetelését akadályozó Orbán Viktornak üzen, neve említése nélkül, de egyértelműen: „Reméljük, hogy nem blokkolja majd egy bizonyos személy az EU-ban a 90 milliárdot vagy annak az első részletét, és az ukrán katonák hozzájutnak a fegyverekhez. Máskülönben ennek az embernek a címét átadjuk a fegyveres erőknek – hívják fel és beszéljenek vele ők a maguk nyelvén”. Hihetetlen, felfoghatatlan: egy EU-s tagjelölt ország elnöke a már tagország vezetőjét halálosan megfenyegeti. Kevéssel később egy magasrangú kijevi titokszolga, Grigory Omelcsenko altábornagy az ukrán halálbrigáddal fenyegeti meg név szerint Orbán Viktor öt gyermekét és hat unokáját…

És Brüsszel hallgat. A nagypolitika hallgat – csend, fura csend… Ez volna az EU-s államok szolidaritása? Kinek ki a partnere? Európa hol vagy?

És akkor itt van a bukaresti nagy kézfogás… Van, lehet ennek nemzetközi üzenete is, de maradjunk a kisebbségek helyzeténél. Tudjuk, hogy az itt élő közel félmilliós ukrajnai román, illetve moldovai (szintén román) közösség helyzete semmivel sem jobb a kárpátaljai magyarokénál. Érdekképviseleti szervezeteik időről időre szóvá teszik az elsősorban oktatási, de vallási vonalon is meglévő diszkriminációt. Az ukrajnai „oktatási”, valójában ukránosítási reform előírja a Csernyivci terület középiskoláinak átszervezését is, a tervek szerint a jelenlegi húsz román tannyelvű líceumból mindössze négy maradna meg. Az érintett tanárok „nyelvi egységesítési tervről” beszélnek, a szülők pedig azt sérelmezik, hogy gyermekeiket lépésről lépésre rákényszerítik anyanyelvük feladására. Az észak-bukovinai románokat arra kívánják rávenni, nem mindig csak rábeszéléssel, hogy csatlakozzanak az újonnan létrehozott Ukrajnai Ortodox Egyházhoz, amelyet különben az ortodox világ nem ismer el. Azok az ukrajnai román közszolgák, akik nyilvánosan beszélnek a nemzetiségi létüket veszélyeztető kérdésekről, elveszíthetik állásukat. Mindez komoly aggodalmat vált ki az ott élő románok körében. Az ukrajnai románok – honnan máshonnan? – Romániától várnak segítséget.

A román elnök az ukrajnai román kisebbség helyzetéről is tárgyalt Zelenszkijjel. Kijelentése szerint garanciákat kapott a román nyelvű iskolák zavartalan működésére, illetve arra, hogy a román közösség jogait a nemzetközi kisebbségvédelmi normáknak megfelelően biztosítják. Kérdem, miért nem az ukrajnai románokat, nemzettársait kérdezi meg? Mert mit látunk? Bukarestnek talán soha nem volt annyira jó a viszonya Kijevvel, mint az orosz-ukrán háború kitörése óta. Bukarest azt bizonyítja: a saját nemzettársai sem számítanak, ha Kijev „barátkozni” akar. A politikai vakságnak mindenki megfizeti az árát.

Tessék észrevenni: Ukrajna elnöke szinte azt tesz, amit akar, egyetlen brüsszeli rossz szó vagy szemöldök-rándítás sem kíséri tombolását, az ukrán fenyegetéseket. Hol van az EU-s szolidaritás, hol van az a politikai határ, amikor Brüsszel végre jelzi: eddig és ne tovább?

És robban a bomba-hír: Zelenszkij háborgását nemcsak eltűrik, még ki is tüntetik. Bejelentették: 2026-ban megkapja az Európai Érdemrendet (nevezik Európa-díjnak is), tevekénysége elismeréseként. Másokkal együtt tüntetik ki: Angela Merkel volt német kancellár és Lech Wałęsa volt lengyel elnök a másik két várományos. A hivatalos indoklás szerint a díjat azoknak ítélik oda, akik kiemelkedő szerepet játszottak az európai egység és integráció előmozdításában.

Merkel hozta ránk a nekiindulni kész migránsokat. Zelenszkij felborította Európa értékrendjét. Ebben a zűrzavarban Bukarest milyen értékek mellett áll ki – kérdem csendesen…

Bodó Barna