Jeles elődeink
Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)
Antalffy-Zsiross Dezső (Nagybecskerek, 1885. július 24. – Denville, New Jersey, USA, 1945. április 29.) orgonaművész, zeneszerző, zeneakadémiai tanár. Édesanyja irányításával már négyévesen zenét tanult. Gyermekéveinek légkörét meghatározta a korszak kulturális szemlélete. A polgári család mindennapjainak része volt a rendszeres házi muzsikálás, a kortárs irodalmi, képzőművészeti alkotások, színházi produkciók megismerése és az ösztönzés önálló alkotások létrehozására. Gyakran lépett fel otthon a házi szalonzenekarban. Édesanyját követően az orgonista Ripka Ferenc és Herr Ödön voltak zenetanárai, a gimnázium mellett napi nyolcórás gyakorlással alapozta meg későbbi technikáját. 1902-ben sikeresen felvételizett a zeneakadémiára zeneszerzésből és orgonából is. Budapesten párhuzamosan végezte a Magyar Királyi Tudományegyetem jogi karát és a Zeneakadémia orgona- és zeneszerzés szakát. Négy évig volt a nagyhírű Hans Koessler tanítványa, aki Kodályt, Bartókot és Weinert is tanította. Sikeres diákévek után, 1906-ban kapta meg diplomáját, kiváló minősítéssel. Az 1906/7-es tanévben a berlini Zeneművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol a magyar származású legendás hegedűművész-zeneszerző, Joachim József tanította zeneszerzésre. Az 1907/8-as évadban a Kölni Opera karmestere, majd Lipcsében és Bolognában tanult orgonát. Lipcsében az orgonista Max Regernél tanult zeneszerzést, s a híres Tamás-templomban a virtuóz Karl Straubénál orgonajátékot. Az orgonista fellegvárnak számító Lipcse hatása kimutatható egész Antalffy-életművén. Hasonló hatással volt rá Bolognában Marco Enrico Rossi is, akinél interpretációt és metodikát tanult.
Antalffy 1909-ben hazatért Budapestre. Egykori tanára nyugalomba vonulása után, 1909-től rendkívüli, 1912-től rendes tanár a Zeneakadémián, ahol orgonát, majd 1919-től zeneszerzést is tanított. Első önálló budapesti hangversenyét 1911 januárjában tartotta, óriási sikerrel, amelyet nemcsak az államtitkár tisztelt meg jelenléével, de a zenésztársak is, akik egy babérkoszorúval tüntették ki a fiatal virtuózt.
1911-ben feleségül vette Árkay Dalmát, 1912 januárjában megszületett egyetlen gyermeke, Antalffy-Zsiross Judit. Az első világháború kitörésekor behívták katonának, Nagyváradon töltött két évet. 1916-tól ismét dolgozott: jótékony célú rendezvényeken lépett fel Budapesten, Erdélyben és szerte az országban, majd 1917-ben elnyerte a Szent István-bazilika főorgonistaállását, s így keze alá került az ország talán legnagyobb hangszere, az 1905-ben épült Angster-orgona.
Antalffy élete 1921-től gyökeres fordulatot vett, életének második fele a nagyvilág fokozatos meghódításával telt. 1921. január 4-én érkezett meg New Yorkba, szinte azonnal debütált zongorakísérőként, az akkor 20 éves magyar hegedűfenomén Kerékjártó Ducival. A következő hónapokban Amerikában koncerteztek. Nyáron Samuel „Roxy” Rothafel impresszárió meghívására a Capitol Theater orgonistája lett, s itt adta a következő év áprilisában azt a koncertjét, melynek hatására az újságok az orgona Dohnányijaként emlegették. A 4000 ülőhelyes Capitol Theater az első mozipaloták egyike volt, itt mutatták be rendszeresen a Metro-Goldwyn-Mayer produkciókat. 1922 szeptemberében a New York állambeli Rochesteri Egyetem zenei fakultásának, az Eastman School of Musicnak lett az orgonatanára, s az intézményhez tartozó több mint 3000 személyes Eastman Theater orgonistája. 1924-ben Morris Gest amerikai producer meghívta, hogy legyen a Max Reinhardt rendezte, A csoda című színdarab New York-i bemutatójának orgonistája, s a kórus és zenekar vezetője. A négy hónapig tartó kimerítő előadássorozatot nyáron pihente ki Kaliforniában, majd hazautazott Budapestre, s szeptemberben ismét elfoglalta zeneakadémiai tanári állását. Ezek után szinte állandó kapcsolatban állt a színházzal. 1927-ben ő írja meg Hugo von Hofmannsthal Akárki c. színművének kísérőzenéjét.
Nemcsak színpadi kísérőzenéket írt, de ő komponálta 1930-ben Párizsban a Farkasok csodája c. film zenéjét is. Az 1932-ben megnyílt Radio City Music Hall első hangversenyén is egy Antalffy-művet mutattak be. Ez alkalomra írta az emberi egyenjogúság eszméjének jegyében a Milliók hangja c. oratóriumot. A kórusban fehérek és feketék is énekeltek, a szöveg összeállítása pedig négy világvallás szent szövegeinek figyelembevételével történt. Az 1929-33-as gazdasági világválság is feltehetően közrejátszott abban, hogy Antalffy a következő tavasszal elhagyta Amerikát, s európai hangversenykörútra indult. Ekkor járt Párizsban, ahol a filmipar is felfigyelt tehetségére: ő írta a Le Miracle des Loups (A farkasok csodája) című film kísérő-zenéjét, amelyet az akkoriban az európai filmgyártást uraló Gaumont filmstúdió rendelt meg tőle. 1930-ban hazalátogatott Magyarországra, koncerteket adott Budapesten és vidéken egyaránt, elsők között szólaltatta meg az éppen elkészült szegedi Fogadalmi templom új Angster-orgonáját, amely öt manuálos, 136 regiszteres terjedelmével a korabeli Európa második legnagyobb hangszere volt.
1931 végén, a válság egyik enyhébb szakaszában visszatért Amerikába, ahol a régi ismerős és munkaadó Samuel „Roxy” Rothafel új, és egyben utolsó vállalkozásának főszerepe várta: a Radio City Music Hall 1932. december 27-i megnyitására szánt ünnepi oratórium megírása. A 14 felhőkarcoló irodaházból álló, a legmodernebb art déco stílusban kivitelezett Rockefeller Centernek volt az egyik óriásépülete, amelyet az egész világ leghatalmasabb és legfényűzőbb színházának terveztek.
1931-ben komponált egy indián operát is, Onteora menyasszonya címmel, melyet óriási sikerrel játszottak a Radio City Music Hallban. 1936-ban a világ egyik legjobb együttese, a New York-i Filharmonikusok számára elkészítette Vivaldi-Bach: d-moll concertójának zenekari átiratát, aminek következtében a John Barbirolli vezetése alatt álló zenekar 1938-ban tagjává választotta az orgonavirtuózt. A darab bemutatójára a Carnegie Hallban 1940-ben került sor, Antalffynak ez volt az utolsó zeneszerzői sikere.
1942-ben súlyos szívbetegsége miatt állandó kórházi kezelésre szorult, amiből már nem épült fel, s nem is tudott felesége után Budapestre hazatérni. 1945-ben Denville-ben hunyt el.
Antalffy-Zsiross Dezső 1974-ben kapott szobrot Nagybecskereken, a Nagyok Sétányán.
Főbb művei:
Instruktív művek: Elméleti és gyakorlati orgonaiskola (Budapest–Lipcse, 1910) / A transzpo-nálás módszere (Budapest, 1913) / Az énekkari partitúra-olvasás kézikönyve (Budapest, 1913).
Zenekari művek (Szvit, Magyar nyitány), vígopera (Farsangi kaland, 1921), dalok
Orgonaművek: Három könnyű korálelőjáték Op. 22 (Jesu meine…, Meinen Jesum… Herz-liebster Jesu) / Trois Chants op. 10 No. 1-3 (Ünnepi ének, Hattyúdal, Szerenád) / Korálfantázia és Fúga „Herzlich tut mich verlangen” dallamára / Legende / Zwei Fugen in a-moll und F-dur / Intermezzo g-moll / Virágének / Négy orgonamű: Felhők vándorlása, Madrigal, Játékos Faunok, Karácsonyi harangok / Festa Bucolica (Toccata) / Madonna – (Egy üvegfestmény) / Vázlatok néger spirituálékra / Magány / Prière pour les enfants / Prière pour les morts / Scène pastorale / Gyászének / Esti dal / Éji dal / A halottak szigete / Szerenád a Magyar Szvitből / Improvisations for the „Miracle des Loups” / Reveille de Printemps (elveszett)
Zongoraművek: Bagatellen – Apróságok zongorára / Polonaise caracteristique / Tarantella / Am Meer: Drei Stimmungsbilder für Pianoforte
Irodalom:
Kapitány Dénes Felhők és harangok In memoriam Antalffy-Zsiross Dezső Momus https://momus.hu/magazin/esszekes-tanulmanyok/felhok-es-harangok-inmemoriam-antalffyzsiross-dezso
Borovszky Samu (szerk.) Torontál vármegye. (Magyarország vármegyéi és városai) 1914.
Magyar Életrajzi Lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 1980-2013. https://lexikon. katolikus. hu/
Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
