Lehet, hogy igaza van a szociáldemokrata pártvezérnek. Meglehet, hogy Bolojan gazdasági kérdésekben teljesen felkészületlen. Ami bizonyos: a román gazdaság helyzete rossz és nem látni a javulás esélyeit.

Amit Bolojan kormányfőként eddig tett, az kényszerpályás mozgás volt. Esélye sem volt kezdeményezni, hiszen a korábbi (PSD) kormány által hátrahagyott romhalmazt próbálta rendbe tenni. Konkrétan: a túlköltekezést leállítani, az eladósodást viszszafogni, az európai pénzeket vészlépésekkel megfogni, mert ebben a nyomorult helyzetben csak az EU-s pénzek beérkezése adhat egy kis levegőt a kifulladóban lévő gazdaságnak.

Mit tettek eközben a Szociáldemokrata Párt korifeusai? Az égvilágán mindent, hogy Bolojant kisiklassák. A leglátványosabb az igazságügy állami alkalmazottainak a speciális nyugdíja volt, amelyből 8 hónapon át tartó ádáz harc lett, míg végül meghátráltak, és belátták, amit mindenkit tudott: az állami igazságügy szolgálóinak megszavazott speciális nyugdíj nemcsak jogellenes hanem etikátlan is.

Tehát van egy liberális kormányfő, aki eddigi politikai pályafutása során megmutatta, hogy a megkezdett munkát elvégzi. Nincsenek jelentős sikerei, csak apró csaták pozitív eredményei. Van a fő ellenzéki párt, szociáldemokratának mondja magát, amely reggeltől estig ellenkezik, beleköt az alvó pólyásba is, mert neki az úgy tetszik. Hogy mi nem tetszik neki, azt nehéz kihámozni. Múlt heti olténiai kiruccanásukon a PSD vezérkara nevében kihirdették a PSD számára elképzelhető szcenáriókat: marad a jelenlegi kormány, átlépnek az ellenzék soraiba vagy Bolojan és egyes miniszterek kibuktatását követően új koalíciós kormány jön létre.

Ha nem az ország kormányáról, vagyis közügyeink legfontosabb intézőjéről volna szó, befizetnék erre a hisztériashowra. Mert a költségvetés elfogadása során végig veszekedő PSD egyetlen valamirevaló költségvetési javaslata egy szolidaritási csomag volt. Na ettől a csomagtól a román polgár nem szökik az égig, annyit nyom a latban, mint teveháton a pörsenés. Semmi a nagy gyurakodásban.

Egy dolog világos, a PSD a levitézlett Ciolacu vezérlete alatt annyira kisiklott, hogy nem talál vissza régi önmagához. Kapkod és csapkod. Ha ezt űzi még egy darabig, lehetséges, szétveri a kormányt. Mit nyer vele?

Már egy éve sincs a Bolojan-kabinetnek, utána a PSD adja majd a kormányfőt és ő dirigálja (reméljük: nem összevissza) a közügyeket. Ha előrehozott választásokat provokál ki, akkor lóhosszal nyer az AUR, az a párt, amelynek stratégiájáról annyit: mindenki ellen van – olykor az ország ellen is. De mert Romániában semmi sem működik rendesen – az AUR-nak áll a zászló. Közel 10 ponttal lemaradva következik a PSD, amelynek semmi esélye, hogy normális kormányt alakítson egy új választást követően. Társulhat az AUR-ral, de ezt a „mindenek felett őrködő” Európai Unió fogja kancsin nézni. Mert ne feledjük, az AUR-nak olyan pártvezére van, aki az államelnök megválasztásának második fordulója estéjén bejelentette, hogy megnyerte a választásokat. Amikor egy ország láthatta, mekkorát bukott. Vagyis egy politikai szerencsejátékossal összefoghat, de ezt azért nehéz lesz elfogadtatni ott, ahol a politika asztalánál komoly emberek ülnek.

Akkor pedig egyetlen feltételezés marad: a PSD-nek annál jobb, minél nagyobb bajba tudják keverni a kormányt és a liberális pártot. Ne adj Isten, hogy Bolojan csapata bármilyen kicsi sikert könyveljen el, az rosszabb az 1977-es bukaresti földrengésnél. Mert az utánuk következő csapatnak is bizonyítania kellene. És a mai helyzetben erre a PSD képtelen, de nem is készül igazi országmentésre.

A PSD önmagát kívánja megmenteni. Egyelőre azzal, hogy rombolja a kormánypártokat: az RMDSZ-t (még) békén hagyja, de a liberálisokat és az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség) politikusait egy káposztasarvalón legyalulnák. 1990 óta olyan vezető pártja nem volt az országnak, amely ne tudott volna egy épkézláb pozitív javaslattal előállni közel másfél éves kormányzati szerep után, de kitalálta a kormány belső ellenzéke formulát. A PSD csak erre volt képes.

Egy kérdésem maradt: mi, polgárok megérdemeljük mindezt? Átláttunk a szitán? Amikor szavazni mentünk, figyelembe vettük, hogy a leadott voks végülis kormányzati szerephez juttathat olyanokat, akiket (a nemlétező) politikai cirkuszban kellene mutogatni és/vagy szelídíteni?

Bodó Barna