Kérdem általában, de nagyon is konkrétan: mit jelent nálunk, Bánságban-Erdélyben-Romániában a kétnyelvűség? Hivatalban, mondjuk a városházán? Kérdem, mert okom, okunk van rá.
Történt pedig a minap Marosvásárhelyen, ahol 1990-ben kevéssel, de több magyar élt, mint román, ma kevéssel több román, mint magyar – a történelem kereke ekként forog mifelénk –, szóval történt a valamikori székely „fővárosban”, hogy egy helyi képviselő, Dan Mașca a POL (Szabad Emberek Pártja) a román szaknyelv szerint városi tanácsosa nehezményezte, hogy egyes önkormányzati képviselők románul és magyarul is felszólalnak. A kijelentés azt követően hangzott el, hogy Kovács Mihály Levente alpolgármester két nyelven, románul is és magyarul is megfogalmazta mondanivalóját.
A történet azért érdekes, mert törvény biztosította jogot kérdőjelez meg. Bár Romániában az alkotmány szerint az állam nyelve a román, léteznek nyelvi jogok. A 2019-ben elfogadott Közigazgatási Törvénykönyv (ismételten) kimondja, hogy amennyiben egy kisebbség aránya egy településen meghaladja a 20%-ot, akkor: használható a kisebbségi nyelv a helyi hivatalokban, lehet kétnyelvű feliratokat és helységnévtáblákat kihelyezni, és a polgárok anyanyelvükön is intézhetik ügyeiket a helyi önkormányzatnál.
Ha jog, akkor miért a tiltakozás? Nevezett képviselő rendelkezhet némi csűrcsavarási gyakorlattal, ugyanis nem az alpolgármesterbe kötött bele amiatt, hogy két nyelven adta elő mondandóját, hanem azért méltatlankodott, hogy pazarolják az önkormányzat pénzét: ha amúgy is elmondják két nyelven a szövegeket, tessék megspórolni a hivatalos fordító bérét. Vagyis takarékosabban kellene bánni a hivatal pénzével.
Először is a magyar képviselők két nyelven történő felszólalása kapcsán lehet kérdés: valóban szükséges kétnyelvűség ez, lehet valamilyen igazi oka? És arra kell gondolnunk, hogy a fordítás minősége lehet a kétnyelvűség oka. Nincs egy standardizált közigazgatási szaknyelvi adatbázis, de mondhatunk szótárt is, hogy a helyi közügyekkel kapcsolatos beszédét illetően a felszólaló biztos lehessen abban, hogy mondandóját jól adják vissza a másik, esetünkben román nyelven. Erre vonatkozóan a kolozsvári Politeia Egyesületnek volt egy javaslata, fordítószolgálat felállítását kezdeményezte, szakkifejezések tárát vizionálta, hogy a magyar nyelvet is használó önkormányzatokban hiteles és korrekt szövegek hangozhassanak el. Valami miatt a javaslat – javaslat maradt. A régi igazság – ha nem lehetünk biztosak mások szakszerű segítségében, akkor a vonatkozó feladatot magunk végezzük el – ez alkalommal is érvényesül.
Ha a mostani eset nem volna egy korábbi, 2013-as történés ismétlődése, akkor talán hajlanánk arra, hogy a POL-tanácsos felszólalását annak tekintsük, aminek beállítani kívánja: jóindulatú javaslatnak. A marosvásárhelyi tanácsülésen az akkori alpolgármester (Peti András) magyar köszöntőjét követően zúgott a terem: Romániában élünk, beszéljen románul! Nem kell nekünk tolmács, nem vagyunk hajlandók meghallgatni kétszer ugyanazt! Csak az állam hivatalos nyelvén beszéljenek! Ez azért emlékezetes mert a közigazgatásban a magyar nyelvhasználat bizonyos feltételek mellett történő használatát a 2001 évi 215-ös törvény szavatolja – vagyis akkor is létezett törvényes keret.
A történetnek van némi pikantériája, éspedig a Szabad Emberek Pártjának székelyföldi szereplését illetően. Marosvásárhelyi listáján magyar jelöltek is szerepeltek, korábban székelyföldi városokban (Udvarhelyen) is bejutottak a helyi tanácsba. Minden esetben szerepeltetnek magyar jelölteket, a két marosvásárhelyi helyi képviselőjük egyike magyar. Akkor pedig jogos a kérdés: mi lehet a gondja a kétnyelvűséggel egy olyan politikai alakulat képviselőjének, amelyik magyarok szavazataira is számít?
Egyetlen válasz körvonalazódik: a helyi közigazgatási költségek lefaragásának az igénye, parancsa jelenik itt meg fura átírásban. Hiszen a törvényes intézményi struktúrák lebontási kísérlete pénzszűke esetén talán találkozik az (avatatlan) lakossági véleménnyel, hogy minden, ami a nyelvi jogokkal, a kétnyelvűséggel kapcsolatos, nem a rendszer része, fölösen kapcsolták hozzá, ezért nyugodtan le lehet(ne) mondani róla.
A jeles POL-képviselő azt felejti el, a jog semmilyen esetben sem korlátozható.
Bodó Barna
