A Széna tér átidomításai

A Széna tér bal oldalát szegélyező emeletes bérház-sor a 19. és 20. századok fordulóján épült ki eklektikus és szecessziós stílusú homlokzatokkal. A háztulajdonosok, a lakók, a bérlők is változtak, cserélődtek az évek, az egymást követő történelmi korszakok során. Gaizinger Pál gyáros, Balajti Sándor és Schönberger Sándor kereskedő az 5-ös számú épületben lakott, amelynek Legel Henrik volt a tulajdonosa. A nyugdíjas Tolnay Edének és Desideriu Basarabának a 6. szám alatt volt 1938-ban bejelentett lakása, akárcsak Gheorghe Gașparnak, Temes-Torontál megye prefektúrája hivatalnokának és Ion Gașpar fuvaros-vállalkozónak, Reingewürtz Géza kereskedőnek, Pollák Alfréd hivatalnoknak és Riesz Miklós magánhivatalnoknak.

A 7-es számot viselő ház küszöbét Baschl Miklós állami hivatalnok és Nagy Károly cégvezető koptatta, Maszalits József Apostol nevű gyógyszertárát a Badea Cârțan 8. szám alatt működtette. A házban üzemelt Nagy István vendéglője és Iritz Armin csemegekereskedése is. Bérlőként Holländer Vilmos hivatalnok lakott a házban. A 9. szám alatti ingatlant háztulajdonosként birtokló Glauber Lászlótól bérelt lakást Grünberger Izsák hivatalnok és Leff Arnold pincer. A földszinten meg a Schönberger-féle csemegeüzlet várta a vásárlókat. A 10. szám alatt Kohn Gyula vendéglője csábította a borisszákat. Az épületben tevékenykedett a Granaria gabonakereskedés is. A 11-es házszámot viselő épületben Novotny Ferenc mészáros mérte a húst. Klein Dávid utazó és Kohn Móric kereskedő lakott még a házban. Pinkesz Antal gabonakereskedése a 12. szám alatt fejtette ki tevékenységét. Renner Béla borbély a Széna tér 13. szám alatt „figáróskodott”. Renner Rozalia liszt- és terményüzlet tartott fenn, Osztoics Tihamér pedig cipészműhelyt, Krötzer Simon fakereskedő Badea Cârțan a 14. szám alatt szolgálta ki ügyfeleit. Franz Miklós a 16. szám alatt üzemeltette kocsmáját. Basting Henrik kereskedő Badea Cârțan ter 17. szam alatt lakott.

Az Országos Magyar Párt gyárvárosi tagozata 1929. április 3-án este a Széna-téri Keszék-féle vendéglőben rendezett összejövetelt a Magyar utca és környéke magyarsága számára. A találkozót Németh Kálmán Temes megyei alelnök nyitotta meg, aki a Magyar Párt politikai és gazdasági munkájáról is beszédet tartott. Kubán Endre a magyarság kulturális feladatairól szólt, Páll György dr. főtitkár pedig a szervezkedésben rejlő erőről értekezett. Somodik Károly arra buzdította a jelenlevőket, hogy „a hallottakat vigyék szét azoknak is, akik az értekezleten nem vettek részt”.

A tömbház-negyedek megjelenése, benépesülése és terebélyesedése következtében jelentős mértékben megnőtt a zöldség- és gyümölcspiacok forgalma is. A Belváros és a külvárosok hagyományos termékforgalmazó helyei egyre nehezebben feleltek meg a rohamosan fokozodó igényeknek, elvárásoknak. S mivel a piacterek a forgalmat, a közlekedést is akadályozták, a városi hatóságok eldöntötték, hogy valamennyi tradicionális piacteret elköltöztetnek, áthelyeznek régi, megszokott helyükről. Gyorstalpalón diplomat szerzett “történettudósok” kisütötték, kiokumulálták vagy megálmodták, hogy 1966-ban meg lehetne ünne-pelni Temesvár első okleveles említésének 700-ik évfordulóját. Fellelkesülten, nagy rössel hozzá is láttak a nagyszabású jubileumi rendezvények előkészítéséhez. A felhagyott katonai gyakorlótéren a várfal-maradványok közelében egy új terménypiacot építettek és rendeztek be, ahová a Dóm /Unirii/ téri elárusító helyet költöztették, s amelyet Temesvár 700 Piacnak neveztek el. Napjainkban is az önkényesen ráagatott nevet viseli, mivel a tervezett történelmi évfordulóból nem lett semmi: tekintélyes histórikusok sora figyelmeztetett, mutatott rá arra, hogy a középkori pergamenseken már hét évszázadnál jóval korábban felbukkant, szerepelt Temesvár neve…Ha már belefogtak, a városatyák s az urbanisták továbbfolytatták a piacok áthelyezésének, új helyekre költöztetésének gyakorlatát. Az Erzsébetváros piaca a római katolikus templom előtti Telekház térről a szalvatoriánus rend korábbi kertje és játszótere helyére került. A Józsefvárosban a Fröbl (most: Iuliu Maniu) utcából a Văcărescu (volt: Bem) utcába költöztették át a piacot. A Gyárváros – Kossuth, 1920-tól Traian nevét viselő főteréről 1969-ben átvitték az egykori Széna térre, amelyet a kofák már korábban megszálltak, birtokba vettek. Árusító bódékat állítottak fel, hogy aztán 1970ben kozzákezdjenek egy csarnok építéséhez és a piac befedéséhez. A Tipografilor negyed lakóihoz közelebb került a piac, amelyet a villamos- valamint két trolibusz-vonal is érintett. Több mint félévszázad alatt viszonylag gyakorta átépítették, bővítették, korszerűsítették, szinte teljesen befedték a Gyárváros terménypiacát, a Béga-parti város legnagyobb területű piacterét, amely hiányosságai, szembeszökő fogyatékosságai dacára nagy látogatottságnak, népszerűségnek örvendett, mivel nagyobb és frissebb volt az árukínálata, a felhozatala. A közelmúltig lényegesen nagyobb számban jelentek meg portékáikkal a környező falvak, községek őstermelői valamint izletes, hagyományos gyümölcseikkel a Gogu-hegység lejtőin és völgyeiben élő gugulánok. A tető az esőtől, hótól védte valamelyest az árusokat és a vásárlókat, a hideget s a huzatot ellenben semmi sem mérsékelte, közömbösítette. A piacnak hosszú évtizedeken nem volt parkolója. A rögtönzötten kialakított beállóban jószerivel tucatnyi személygépkocsi fér el. A vásárcsarnok kinézete, külső és belső megjelenése sem felelt igazán meg a 21. század igényenek, színvonalának.

Gyökeresen megváltoztatták a Badea Cârțan tér arculatát 1971-ben, amikor a bodék, árusító-asztalok helyett modern üzletkomplexumot építettek. Több szakaszban bővítették, megnagyobbították, átformálták, „észszerűsítették”, ponyvával fedték a piacteret. 2011-ben 1.24 milló lejt költöttek a tér rehabilitálára. korszerűsítésére. Kicserélték a csarnokokat fedő kifeszített sátorvásznakat, a víz- és villany vezetékeket. Egy ajándéktárgy-boltot alakítottak ki. Más alkalommal a városi tanáccsal kitiltatták a használt, a „másodkézbeli” ruhaneműk árusítását, bezáratták a kocsmákat, kávézókat, talponállókat a piactéren. A tatarozások, javítások, átépítések alkalmával az árusítást 2-3 hónapra vagy fél évre visszaköltöztették a Traian térre.

Nagyobb átigazításokat, változtatásokat eszközöltek Ioan Andreescu és Vlad Gaivornski temesvári műépítészek tervei alapján , akik alapvetően területet szabadítottak fel az általuk tervezett román görögkeleti templom elhelyezésére. A nagy lendülettel 2018-ban elkezdett újabb modernizálási munkálatokat két beton-tartógerenda leszakadása miatt fel kellett függeszteni, el kelett halasztani. A műszaki terv hibáit ki kellett küszöbölni. A Badea Cârțan tér és környékének lakói több beadványban, hivatalos iratban indítványozták és kérték a piac áthelyezését, elköltöztetését egy tágasabb, minden szempontból alkalmasabb helyre, s az egykori Széna teret – városnegyed Traian nevét viselő főteréhez hasonlón – alakítsák át promenáddá, hangulatos sétáló- és pihenőhellyé. Kezdeményezésük ezidáig süket fülekre talált.

Újabb korszerűsítési, bővítési és ésszerúsítési munkálatokat 2024-2025-ben végeztek a 5800 m2 -es forgalmas téren, amelyet TM-II-a-B-06108 szám alatt védett műemlék-övezetként tartanak számon. A piac, a kimondottan kereskedelmi célokra szánt terület 5230 m2-t tesz ki, amiből 4430 m 2 fedett. Az árusok rendelkezésére 480 betonasztal áll.

Szekernyés János