Mondogatjuk olykor, hogy az élet a legnagyobb rendező. Most is tökéletesen összeállt egy – idegesítő, veszélyes – helyzet. 2026. március 30-án az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség), a POT (Fiatal Emberek Pártja) és az SOS Románia 42 parlamenti képviselője és szenátora törvénykezdeményezést iktatott a Szenátusban, melynek célja az egykori legionárius, fasiszta vezetők és háborús bűnök miatt elítélt személyek ünneplésének a legitimálása. Teszik ezt a tervezetben a demokrácia értékeire és a szólásszabadságra történő hivatkozással. A jelenlegi román jogrend, az európai jogrendet követve, bünteti a háborús bűnösök népszerűsítését.

Három kurta nap multán, április 3-án a bukaresti Törvényszék megszüntette a Călin Georgescu volt államfőjelölt elleni bírósági felügyeletet, vagyis bár a perének tárgyalása nem kezdődött el, szabadon mozoghat, elhagyhatja az országot, és nem kell rendszeresen jelentkeznie a rendőrségen. A felügyelet bevezetésének az oka: éppen a fasiszta / legionárius propaganda és háborús bűnösök nyilvános népszerűsítése.

A két esemény egybeesése fura gondolattársításokra adhat okot. Ugyanis miközben az eu-roszkeptikus mozgalmak erősödnek, egyre kevesebben gondolják azt, hogy az Európai Unió mai vezetése képes az európai (közös) folyamatokat a kívánt-elvárt mederben tartani, erősödnek a szuverenista mozgalmak, s ezek közös forrásvidéke a történelmi múlt. Ez pedig roppant kényes kérdés Romániában. Olyannyira az, hogy az 1990-es évek közepén a Temes Megye Tanácsa egyes képviselői úgy gondolták, hogy Ion Antonescu Temesváron is szobrot érdemel. Az a vezető, aki Románia 1940–1944 közötti diktátoraként felelős volt romániai és transznisztriai zsidók tömeges deportálásáért és meggyilkolásáért, akit a bíróság háborús bűnök mi-att elítélt, 1946ban kivégezték. De mert kommunizmus ellenes volt, ezért sokan felmentették (volna), átértékelték (volna) politikai szerepét. Nekem jutott az a feladat, hogy az RMDSZ képviselői csoportja részéről rövid elemzésben megindokoljam, miért nem kaphat szobrot Antonescu. Az elnök jó érzékkel levette a kérdést a napirendről, és többé már nem került vissza.

Szóval a román(iai) fasizmus körüli viták nagy nehezen elcsitultak, de jött egy történelmi narratívát (bután) használó államfőjelölt, s a kérdés kapcsán történt nyilvános szereplések nemcsak Georgescu, hanem mások (Diana Șoșoacă, az SOS Románia párt elnöke) vád alá helyezését is kiváltotta. Ebben a kontextusban kell látnunk a szenátusi beadványt, amellyel eltörölnék a jogalapot, miszerint a háborús bűnöket tagadó személyek büntethetők (ma még).

Figyelem a közvéleményt, a reakciókat.

Georgescu felügyeletének feloldása sokszáz embert vitt ki az utcára, vígan tüntettek, zászlókat lobogtattak, hirdették: Georgescu nem bűnös.

A törvénykezdeményezésre társadalmi választ nem láttam. Persze, tudjuk, egy ilyen indítvány évekig tartható asztalfiókban, miként az RMDSZ 1995-ös, félmillió aláírással támogatott oktatási törvénytervezete, mely soha nem került napirendre. De a társadalom öntisztulási folyamatai alapján elvárjuk, hogy az alapvető értékeinket megkérdőjelező törvénykezdeményezést kövessen társadalmi reakció. Ugyanis a válasz nem csupán politikai, hanem alapvető erkölcsi értékeket illetően lehetne világos kinyilatkoztatás.

Mire gondolok? Bűnök vonatkozásában milyen szólásszabadságról beszélhetünk? Nincs szólásszabadság, ha történelmi tények szándékos hamisításáról van szó, tilos tagadni vagy dicsőíteni a súlyos bűnöket.

Számomra az is kérdés: mi változott Georgescu helyzetét illetően, miért lehetett/kellett éppen most feloldani a felügyeletet? Hivatkozhatnak eljárásjogi indokra, az ügynek akkora erkölcsi súlya van, hogy ezt az engedményt győzelemként élik meg azok, akik Georgescut ál-dozatnak tekintik. És nincsenek kevesen.

Harmadik kérdésem: mi a román társadalom válasza a szenátusi indítványra? Törvénykez-deményezésre nem szokott reagálni a társadalom. De itt erkölcsi kérdésről is szó van. Ha valaki állatot bántalmaz nyilvánosan – megszólalunk. Most: hallgat a nép. A hallgatás lehet tájékozatlanság, lehet politikai közöny, de lehet bizonytalanság is. Mert arra gondolni sem merek, hogy a román társadalom hallgatólagosan egyetért ezzel a kezdeményezéssel és visszaforgatnák a történelem kerekét oda, ahonnan alig sikerült elmozdulni.

Bodó Barna