Harminc év nagy idő az emberi életben, legtöbben ebben a korban gyermekeket nevelnek, tanulmányaikat befejezve választott pályájukon igyekeznek legjobban teljesíteni, megalapozni további életüket.

A művészeti közösségek, zenekarok, előadók életében még hosszabbnak tűnhet a harminc év, ugyanis ezen a területen rengeteg a kihívás, jönnek-mennek a csábító ajánlatok, sokan külföldön próbálnak szerencsét, mások egyszerűen leteszik a lantot, mert rutinná, unalmassá vált a zenélés, a fellépés, mert teherré vált az utazás, az éjszakázás, mert odahaza is tengernyi a teendő. Temes megyében is tucatnyi zenekar működik jelenleg is, és több zenész nem harminc, de negyven, ötven éve van a pályán, de egyedül az igazfalvi zenekar működik azonos névvel és felállásban harminc éve.

Az igazfalvi ANGELIS ’96 zenekar harminc éve, 1996 márciusában alakult. Bors Mihály, Ihász Albert, Szabó Béla, Marti Zsolt és Sándor Béla, azaz az ANGELIS ’96 zenekar tagjai azóta folyamatosan, változatlan felállásban zenéltek, tágabb értelemben vett térségünkben rengeteg honfitársunknak szerezve örömet. Az elmúlt szombaton, az Igazfalva melletti Hanul lui Bogdan vendéglőben, kitűnő körülmények között zenésztársak, hazai és külföldről érkezett barátok körében ünnepelte három évtizedes fennállását a zenekar. Az ünnepi rendezvényen, Szabó Béla tanító vetítettképes előadás keretében emlékezett a zenekar harminc esztendeje fontosabb állomásaira. ”Azt is mondhatnám, hogy kisebb csodaként értékelhető az, hogy végig azonos felállásban azonos névvel és változatlan örömmel szórakoztatjuk a Nagyérdeműt. Istennek hála, Igazfalván a mindenki által szeretett Tanító bácsi hangszert adott a kezünkbe. Hegedűt és akkordeont. Szüleink támogató hozzáállásával és helyi példaképeink hatására megszerettük a zenélést. Később más hangszerekre váltottunk ugyan, de a gyermekkorban elsajátított tudásra lehetett alapozni. Mindannyian zsenge legényekként kezdtük el a zenekarokban való muzsikálást. Misi és Béla 1984-ben az akkori Angelis zenekar alapító tagjaiként kezdték. Albert és Zsolt 1988-ban az akkori igazfalvi ELKA nagyon fiatal zenekarban kezdték pályájukat, én pedig 1989 december 9-én álltam először színpadra – emlékezett az előzményekre Szabó Béla. Mivel nagyon fiatalok voltunk, egyesek még iskolások, mások éppen katonai idejüket töltötték, ezért nem lehetett egy stabil zenekart összehozni. Abban a kezdeti időszakban több zenésszel is együtt muzsikáltunk: Szabó Ferenc, Turbucz Sándor, Soós Gyuszi, Győri Ildikó, Vízi Robi, Deák Tibor, Király Sándor, Stumberger Robi, Blága Imre, Körmőczi Zoltán, Bakk Csaba és Nagy Ferenc voltak azok a zenészek, akikkel színpadra álltunk. Volt olyan alkalom, amikor kilencen muzsikáltunk végig egy lakodalmat. 1995-ig tartott ez az átmeneti időszak, és 1996. tavaszán megalakult az ANGELIS ’96 zenekar. Harminc év távlatából elmondhatom azt is, hogy néhány dologban egyediek vagyunk: mindannyian igazfalviak vagyunk, korban közeliek, öszszetartóak és kompromisszumra készek vagyunk, de ami a legfontosabb az az, hogy minden viszontagság ellenére együtt maradtunk. Huszonévesen kezdtük, és ma többen közülünk boldog nagyszülőkként állunk a színpadon! Mai vendégeink közül sokaknak muzsikáltunk a lakodalmán, gyermekeik keresztelőjén és lakodalmán, im-már több esetben unokáik keresztelőjén is! Nagyon sok belföldi és az országon kívüli településen megfordultunk, pár napja érkezett a felkérés szabadkai tévés barátaink részéről egy újabb felvétel rögzítésére, amely mára szinte elfeledett nótákat tartalmazna. Örömmel állunk elébe azzal a reménységgel, hogy sikerül népi kultúránk e feledésbe merülő gyöngyszemeit ismét előtérbe hoznunk. Mi is nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy első a Vajdaságban kiadott lemezünk hét hónap után aranylemezzé vált a Vajdaságban, azaz tíz ezernél több példányban fogyott el! Több mint hétszáz alkalommal álltunk színpadon, kétszászötvenegy lakodalomban, kilencvenöt keresztelőben, háromszázötvenhét bálon muzsikáltunk, de ezüst- aranygyémánt lakodalmakon is biztosítottuk a talpalávalót. Rengeteg helyi szokást ismertünk meg. Szapáryfalván például az utcán táncolt “seprű-táncot”, Végváron végig muzsikáltuk az új pár déli hazatalicskázását is. Békéscsabán turistáknak fenntartott lovasszekérről muzsikáltunk, miközben végig haladtunk a város központján. Előfordult, hogy olyan nótát kértek, amelyet éppen nem ismertünk, de házifeladatnak vettük, és a következő alkalomra megtanultuk. Mai napig szinte hetente próbálunk, mert hisszük, hogy gyakorlat teszi a mestert.”

A jubileumi rendezvény keretében ismét a színpadról bizonyította az ANEGLIS ’96 zenekar, hogy nem telt hiába az utóbbi három évtized, a METEOR vendég-zenekarral együtt jó hangulatú, fergeteges szülinapi bulit rendeztek, amelyből a kiváló zenei csemegék mellett, a születésnapi tortaköltemény sem hiányzott.

További hasonlóan termékeny, szép éveket kívánunk magunk is az igazfalvi zenekarnak! Makkai Zoltán